Brandhuber Ádám élete

Apa csinált nekem egy pisztáciás szedres tortát, meg rendelt is egyet a Szamosból, de igazából még kicsi vagyok a nassoláshoz.
Viszont anya olyan színes nagy gömböket hozott nekem, amik lebegnek

 Ma határozottan, és gyorsan elindultam. Levették rólam a csúszós kék harisnyát, és így már szinte szaladok.

Napra pontosan hat hónaposan feltérdeltem megalázó fekvő helyzetemből. Kis térdelés ez egy ember számára,nagy térdelés az emberiségnek.

Ma úgy összefostam magamat, hogy a nagyi mindkét térde olyan lett, de még a hátam is.
Álmomban kiszívtem a karomat, ami úgy néz ki, mintha bántalmaztak volna.
Még a végén lesittelik az ősöket, és ittmaradok nagyival.
Jól megnevettettem anyáékat, amikor be akart nézni mami a pelusomba a combomnál, én fingottam egy hármas sorozatot.

Elkezdtem forgatni a fejem, de nem ám olyan tessék lássék módon.
Kiemelem a fejem kb 25 cm magasra és úgy fordítom meg, így többnyire úgy nézzek ki mint az egyiptomi szfinx.

Teljes döbbenetet váltottam ki ezzel az ősöknél.

Ma kiderült, hogy anya különféle neveket aggat rám:
Kicsi piranhja,és selyembéka a legújabbak.
Már akkor jeleskedet a névadásban, amikor még a hasában voltam.
A legelső a "citromka" volt, ami egy terhességi könyv hatására születet, tudniillik éppen abban a fázisban voltam a könyv szerint, amikor akkora egy magzat, mint az azonos nevű déligyümölcs.

Ma teljesen váratlanul, minden ünnepélyes keretet nélkülözve leesett a köldökcsonkom.
Ritka egy ronda óriás labanctallérra emlékeztet.
Mostmár talán rendes ember lesz belőlem.

Ma ismét egy csomó ember sereglett össze a tiszteletemre.
Gondoltam, hogy tartok nekik egy nagyszabású beszédet, de erre még képtelen vagyok.
Edit,Erzsi,nagyapa, és anyu két osztálytársa jött el (apu és nagyi is itt volt megint természetesen).

A nő különös lény. Ez alól anya sem kivétel.
A legváratlanabb helyzetekre, még váratlanabb reakciókat ad, talán így akarja kicselezni a sorsot, vagy a jóisten, kinek-kinek hitvallása szerint.
    Apa biztos volt benne, hogy a kollektív harctéri idegesség úrrá lesz majd mindkettőjükön, de legfőképp a mamán, hiszen mégiscsak ő lesz legfőbb szenvedő alanya világrajövetelemnek . De nem így történt !
   Amikor reggel hatkor megindult a szülés, anya úgy termett egy szökelléssel az ágy mellett, mintha minden napja így kezdődne.
   A koffeinisták ügyetlenebbül isszák meg kávéjukat, vagy az iszákosok rutintalanabbul döntik be a "kisüvegest".
Utoljára Ónodi Henriettát látták ilyen határozottsággal, és mosollyal az arcán beleállni olimpiai-bajnok ugrásába. Leszámítva , hogy ő nem mondta fennhangon , hogy "Macikám szülünk !"
   Amikor dolga végeztével megindult a fürdőszoba felé akkor sem holmi rutin tisztálkodási feladat következett:
Újabb ugrás a kádba, majd előkerült a zsilett:
-Nem volt időm elmenni a kozmetikushoz !- próbálta apa kérdő tekintetét a normálisba visszarakni. Nem segítenél ?!
Apa azzal a megfontolandó érvvel hárított, hogy egy rossz vágás igencsak fájdalmas következményekkel járna, a mostmár igencsak valószínű szülést illetően.
Negyed kileckor beértünk végre a kórházba.
Ott az ügyeletés nővér szívultrahang-gépre kötött minket anyával, majd spártai módszerekkel igyekezett felébreszteni(anya hasát ide-oda lökdösve).
De én inkább húztam a lóbőrt.
Persze igyekezett megnyugtatni minket, egyfolytában valami protokolról beszélt, de én nem tudom ki az.
"Hogyha felesége terhes, segít őnnek gyorsan  Vermes!"-
jutott apa eszébe egy 30-as évek beli hirdetés parafrázisa.
Ő a doktor bácsi aki segített világra jönnöm.
Tizenegy órakkor úgy döntött, hogy megbeckenbauerezi anyát, hogy ne legyen semmi bajunk, mert fájások egyrészt nem jelentkeztek, másrészt a fejem sem ment oda ahova kellene, harmadrészt a szülőcsatorna vertikális mérete sem tetszet a sokat látott szakembernek.
Így 11:47-kor emeltek ki anya hasából, hogy némi szolid sírás kiséretében apa kezébe adjanak.
Kiderült, hogy már 3320 gramm súlyú vagyok, és 54 cm hosszú.

Délután már jöttek is hozzám az első látogatók:
Nagyi, és a szomszéd Zsuzsi voltak azok.